A múzeumok, galériák és általában a művelődési-kulturális intézmények, szervezetek támogatása hagyományának gyökerei a polgári-vállalkozói szféra és a magánemberek részéről a 19. századba nyúlnak vissza Csehországban. Az iskolákban is tanítják, hogy a prágai nemzeti múzeum és a nemzeti színház felépítéséhez országos gyűjtés során gyakorlatilag az egész cseh nemzet hozzájárult.

A mai múzeumokban és galériákban látható tárgyak nagy része egykoron magánygyűjtemény volt, amelyet a tulajdonosok - gazdag egykori arisztokrata családok, de egyszerű emberek is - különböző módon ezeknek az intézményeknek adományoztak. Ezek a hagyományok a rendszerváltás után ismét felerősödtek - írta a Lidové Noviny című cseh napilap.

A régi cseh arisztokrata családok egy része 1989 után visszakapta egykori várait, kastélyait, amelyek nagy többsége azonban továbbra is múzeumként működik és rendszeresen látogatható. Ilyen például a Karel Schwarzenberg mai külügyminiszter tulajdonába került Hluboká nad Vltavou reneszánsz kastély, vagy a Lobkowic családnak visszaszolgáltatott festői Melník várkastély a Moldva és az Elba folyók találkozásánál. Mindkettő évtizedek óta nagyon népszerű idegenforgalmi célpont és a tulajdonosváltás ellenére továbbra is látogatható.

A prágai és a brünni műszaki múzeumokban őrzött tárgyi emlékek 95 százaléka magángyűjteményekből, döntően iparvállalatoktól, vállalkozóktól és tudósoktól származik. Számos adománynak szinte legendás története van. A prágai nemzeti múzeum őrzi például Bohuslav Jirus, 19. századbeli cseh nemes, világhírű orvos és botanikus két lepecsételt ládába zárt hagyatékát. A végrendelet szerint a ládákat csak Jirus halála után 200 évvel, 2101 november 16-án szabad felnyitni. Az azóta napvilágot látott találgatások szerint a ládákban egyebek között értékes gyógyszerek receptjei találhatóak, míg mások úgy vélik, csak az egykori bogaras tudós magándolgai vannak bennük.

Aránylag elterjedt szokás, hogy a polgárok különféle gyűjteményeiket - festmények, bélyegek, könyvek, műtárgyak - főleg a helyi múzeumokra hagyják. Szakértők megvizsgálják, mi ezekből a valóban értékes, tárolásra, kiállításra érdemes. A többi dolgot azután általában eladják, s pénzt a múzeum működésére, fenntartására fordítják. Számos regionális vagy helyi múzeum és galéria fenntartása költségeinek egy részét magántámogatók biztosítják.

Nagy segítséget jelent a múzeumoknak és a galériáknak, ha a tehetősebb személyek átvállalják egy-egy műtárgy felújításának költségeit, illetve annak egy részét. Egyik legutóbbi példa az UNESCO világörökség listáján szereplő brünni Tugendhat villa, amelynek felújítása 156 millió koronába került, és ennek egy részét szponzorok adták össze. Prágában rövidesen felújítják a nemzeti múzeum Vencel téren álló történelmi épületét. A tervezett költségvetés meghaladja a hárommilliárd koronát. Néhány berendezés, műtárgy rekonstrukcióját szintén támogatók vállalták.

A Lidové Noviny leszögezte: ezekre a magántámogatásokra, függetlenül attól, milyen összegekről van szó, a múzeumoknak egyre nagyobb szükségük van, mert az állami támogatások összege korlátozott, és növekedésére nem igen lehet számítani.