Az édesanyja elmondása szerint a kilencéves fia, Adel, már öt éve síel, állandóan a szülőkkel, mindig sisakban. Ezúttal a libanoni Faraya-Mzaar síterepén a kezdőpályák környékén síeltek, majd a fiú egyedül szállt fel a négyszemélyes ülőliftre. Lehajtotta a biztonsági korlátot, majd megérkezett a hegyállomáshoz. Ott pánikba esett és nem sikerült időben felemelnie a biztonsági korlátot, csak akkor, amikor a lift már megfordult és elindult az ellenkező irányba.

Az édesanya véleménye szerint a hegyállomásnál dolgozó liftkezelő a füle botját sem mozgatta, semmit sem csinált, hogy segítsen a gyermeknek. A lift később megállt, az erős szélben és hidegben bepánikolt fiúval, aki egyik kezével a lift ülésébe kapaszkodva 12 méter magasan lógott a levegőben. Túl sok esély nem látszott a helyzet megoldására, a liftet csak előre lehetett járatni, vissza irányba nem.

A helyzetet a szomszédos lift kezelője oldotta meg. Felmászott a liftoszlopra, majd tornászokhoz hasonló mutatvánnyal, puszta kézzel, kesztyű nélkül a drótkötélbe kapaszkodva lemászott a 10 méterre megakadt kisfiúhoz. Végül sikerült a fiút visszahúznia és visszaültetnie a székbe.

Közben a fiú alatt összegyűlt emberek is segítettek a 25 km/órás szélben és hidegben himbálózó fiúnak. A földről segítettek neki elmagyarázni, hogyan szabaduljon meg síléceitől, próbálták biztatni és tartották benne a lelket, amíg megérkezett a segítség.

A kaland szerencsésen véget ért, a kisfiú épségben megúszta, Amman hős lett, az édesanya pedig erősen kritizálja a síterep hozzáállását.