Vegyél ilyen pónilovat, ha igazán szeretsz – kéregette kedvesét egy delfintetkós leányzó. A póni tényleg aranyos volt, és gondozni se kell, mert nem igazi. Persze attól még megy, kicsit röhejesen, de lehet simogatni a műszőrét, és biztos nem harap meg. A látogatók imádták a fesztiválon, de főhősnőnk lovagja megrettent a közel 70 ezres ár láttán. Inkább a szemben lévő egzotikus standon vett műtaknyot. Ez legalább olcsó volt, bár a vérprofik a barátnő barátnője szerint inkább hányást vesznek. Egyszer egy szállodai szoba elé terítettek egy műhányást, és remek rejtett videók készültek a megbotránkozó vendégekről. Egyébként ez nem vicc, tényleg vannak, akik ilyennel szórakoznak. A haveromék például buszos túrán voltak, és ott műkakival játszott el valaki hasonlót.

Nekem ez kicsit már alpári, én maradok a kürtőskalácsnál. Ha fesztivál, kolbász legyen, meg kürtőskalács. Ez rendben is volt, hozzá jött rengeteg sajtárus, egész jó termékekkel, ószeres, kiváló dolgozó jelvényekkel, de vehetett árvízvédelemért járó emlékérmet is, aki kint volt a gáton, de kifelejtették az osztáskor. A gyerekeknek volt lassú hullámvasút, ugrálóvár, meg parittyás célbalövő, ennek gazdája keserűen jegyezte meg, hogy sajnos a játék ingyenes.

Színpadból pedig annyi volt, hogy nem győztem kapkodni a fülem. A főbejáratnál ausztrál didgeridoo gyógyította a lelket, kicsit hátrébb nemzeti keményrock, még odébb a Vén Európa. De nem fogytak el a színpadok. Komolyan. A következőn kislányok énekeltek hol magyarul, hol valami nemzetiségi nyelven, egy idős bácsi meg hölgykísérője zongorán játszott. Egész ügyesek voltak, tényleg mindent beleadtak.

A fesztiválterület legvégén Romkocsmát is nyitottak. Bár a romok ugyan nem itt vannak, de bocsássuk ezt meg, és értékeljük az ötletet. Még könyvtársátrat is berendeztek, és volt látogatója, nem is kevés. Persze itt is egy színpad, bár a tisztelt látogatók az árnyékban üldögéltek, úgyhogy a szegény együttesnek fura lehetett, hogy látszólag magukban zenéltek, mert ötven méterre ült az első ember. Figyeltek ők, csak nem bírta a napot az úri közönség.

Összességében nagyon élvezhető a Víz, Zene, Virág. A tatai vár és a tó látképe önmagában szép, úgyhogy ez elég esztétikának. A számtalan program és a végtelen sok árusbódé tényleg forgatagos, remek hangulatú. A szervezők kedvesek, gyorsak, tisztelettudóak, illemhelyből, pecsenyésből, szórakozási lehetőségekből, kólaárusból nincs hiány. De mellettük ott a frissen facsart gyümölcsöket áruló hölgy is, ha valaki vigyáz a vonalaira. Én vigyázok, úgyhogy kevert nekem egy barack-bodza-körte-eper koktélt. Annyira jó lett, hogy engem látva megkívánta az utánam következő vásárló is. Vettem még jó büdös sajtot is. Nincs otthon az asszony, telepakolhatom vele a hűtőt.  Elégedetten állapítottam meg: a  Víz, Zene, Virág szerethető fesztivál.