Nem, nem a magyar szurkolóknak állították a marseille-i Diadalívet, amelyet az Eb alatt az útfelújítások miatt nem lehet megközelíteni. Amúgy pont úgy kell elképzelni, mint a párizsit, azaz az őrült körforgalomon az autók dodzsemet játszva verekedik át magukat.

A város nevezetessége a kikötő, amelynek végéből pazar látvány tárul elénk az óváros felé. Kevésbe érdekelte ez azokat az orosz focihuligánokat, akik alaposan helyben hagyták a briteket. Az utóbbikak balhét keresve, de igen részegen próbáltak harcolni a helyiekkel és a szín józan, de láthatóan jól kiképzett oroszokkal. Csúnya nagy verés lett a vége.

Amúgy innen indultak a magyar drukkerek is, de ők már sokkal békésebben mentek a stadionhoz. Igaz menetbe állva meglehetősen félelmetes látvány nyújtottak. Az utcán azonban nem balhéztak a magyarok. A stadionban már más volt a helyzet.

Mint minden nagyobb városban találhatók élő szobrok. Többen keresnek így valamennyi pénzt a turisták által látogatott tereken, utcákon. Itt éppen magyarok jártak.

A Marseille-i stadion, amit Vélodrome-nak hívnak a kerékpárstadionra emlékeztető alakja miatt. Nem arról van szó, amelyben 1969-ban a magyar válogatott 4-1-re kikapott Csehszlovákiától. Akkor hangzott el a híres riporteri mondat, ajaj, jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok. Focielelmzők szerint ekkor került mélyrepülésbe a magyar labdarúgás, mások viszont az 1986-os Szovjetunió elleni 0-6-ot emlegetik.

Ebben az új stadionban minden rendben volt. Igaz a 88. percig kellett izgulni Izland ellen. Akkor egyenlített a magyar válogatott. Az az egy pont lényegében a csoportból való továbbjutást jelentte.