A kézikönyvet az Iszlám Állam egyik üzletembere jutatta el Aymenn al-Tamimi kutatónak, aki az elmúlt évben arra koncentrált, hogy az eddig nyilvánosságra hozott dokumentumok segítségével a lehető legátfogóbb jelentést írja meg a terrorszervezetről.

A The Guardian biztonsági okokból nem közölt több információt az üzletemberről, aki közel 30 oldalnyi titkos anyagot szivárogtatott ki, beleértve az IÁ egyik legnagyobb tartományának a pénzügyi kimutatásait is.

A dokumentumban kitérnek a külföldi kapcsolatokra, a propaganda működésére, a szabadidő szabályozására, és az olaj, a gáz, valamint a többi létfontosságú gazdasági ágazat központi felügyeletére.

A brit napilap által ismertetett dokumentumok szerint tilos lenne testre simuló, valamint díszes ruhákat árulni, csocsózni, valamint biliárdozni is. Véget vetnének a galambok tetőtéri tartásának is, ez ugyanis álláspontjuk szerint időpocsékolás. Természetesen kitérnek a kulturális elvárásokra is, eszerint egységes feltételeknek kellene megfelelniük a külföldről érkező terroristáknak és a már korábban is ott élő közösségeknek.

A The Guardian más dokumentumokhoz is hozzájutott, ezek alapján pedig egyértelműen kijelenthető, hogy a terrorszervezet egyik legfontosabb alapelve a brutális erőszak, amely kiemelt szerepet kap az egészségügyben, az oktatásban, a kereskedelemben, a kommunikációban és a munkahelyeken is.

A dokumentum arra is rámutat, hogy az Iszlám Állam egyik fontos célja a gyerekek kiképzése „a háború művészetére”. Az idén megjelent propagandavideóikban már demonstrálták, mire is tanítják a gyerekeket: például több foglyot is nekik kellett lelőniük.

A kézikönyv részletesen bemutatja a gyerekek kiképzését, melyet könnyű fegyverekkel kezdenek, majd „kiválasztják közülük a kiemelkedő tehetségeket, hogy biztonsági feladatokat lássanak el, mint például az ellenőrző pontok felügyelete vagy az őrjáratokon való részvétel.”

Arra is kitérnek, hogy mennyire fontos, hogy az Iszlám Állam egységes kultúrát építsen ki a külföldiek és a helyiek között. Hangsúlyozzák, hogy az önellátás megteremtéséhez saját, „független gyárakat” kell létrehozni, és az államnak gondoskodnia kell a helyiek élelmiszerellátásáról.