A misszió orvosai első éjszakájukat Kampalában, a Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központ (HTCC) házában töltötték. – tudósít a kalandokról a globoport.hu. Másnap reggel indultak útnak a misszió első állomására. Útközben megnéztek egy kisebb esőerdőt, majd Jinjában a Nílus forrását. Hatalmas cukornád, kávé, tea és rizsföldek között értek Mbaléba, majd onnét változatos hegyvidéki utazás végén meredek, eső áztatta ösvényen a szállásukra. Az utolsó métereket már gyalog tették meg – a rengeteg kátyú miatt szóba sem jöhetett az autó. Szállást két épületben kaptak – víz és villany van, de a folyamatosság bizonytalan, ahogy a mobilnet is akadozik, de ez Afrikában megszokott. Hamar megszokták az Ugandában gyógyító magyar nők a hideg vizet is, a kissé tábori körülményeket és a nem túl fényes mosdási lehetőségeket.

A munka Bugoberóban, az ottani egészségügyi központban folyik. Ahol sokan várnak nap mint nap a magyar gyógyító csapatra – kicsik és nagyok egyaránt. A betegek tolmács segítségével értetik meg gondjukat-bajukat. A világítás a beszűrődő természetes fény, a kórház személyzete és betegei közben élik a mindennapi életüket. Az első napon összesen 180 beteget láttak el, a helyi kollégákkal is konzultálva. Az édesanyák, mint megannyi fekete Madonna, térdükön a gyerekekkel várnak türelmesen a sorukra. De voltak, akik súlyos légúti panasszal jöttek, mások mozgásszervi betegségekkel. A munkaszervezés nem könnyű: az afrikai mentalitás különbözik a magyartól.