Egy jó pörkölt elengedhetetlen kelléke egy hagyományos kerti partinak. Elvben bográcsban fő, bőséges lében, ami azért kellően sűrű, hogy puha kenyérrel ki lehessen tunkolni a szaftot. Próbálkoznak ilyesmivel az iskola menzákon is, de azok vagy vízízűek vagy zsírban tocsogók. Tehát ezeket felejtsük is el. Ha ennél jobbat tud készíteni, akkor az idei SzeptEmberFeszten próbálkozhat. Előtte azonban nézzünk egy kis alapismeretet pörköltügyben.

SzeptEmberFeszt jövő hónap 3-5-ig a Népligetben.

Nyugat-Európában gulasch-nak hívják nemzeti ételünket. Pedig, ha tudnák, hogy a bogrács- és babgulyások állaga sokkal inkább a levesekéhez hasonlatos, nem is beszélve az igazi gulyáslevesekről, akkor egy kicsit elpirulnának. Így, ha valaki nyugaton gulasch-t rendel, akkor valami édeskés, szaftos húsdarabkákat kap, ami ellen méltán berzenkedik a honfiúi kebel. Ha persze mi főzünk ilyesmit kedves vendéglátóinknak, akkor azok azt aligha eszik meg annak erőssége és koleszterinbősége okán. Más kérdés, hogy a génkezelt paradicsomok sem tesznek jót a hazaitól eltérő helysznínen történő próbálkozásnak.

Ennek bizonyságaként következzék egy idézet August Ellrich magyarországi útleírásából még a XIX. századból. A spanyol borsot Magyarországon paprikának nevezik és a magyaroknak legkedvesebb fűszerszáma. Hihetetlen, milyen mennyiséget tesznek nemzeti ételeikbe, amilyen a gulyáshús, (apróra vágott marhahús paprikás lével). Az erre nem szokott ínyre az a gulyáshús úgy hat, mint az izzó parázs, vagy még rosszabbul.