Rabi Chandra Bhattarai, egy nepáli menekült. Országa nagyon messze van tőlünk, ő mégis hozzánk keveredett. Az ázsiai ország ugyanis nagyon szegény, onnan elvágyni szinte természetes, hiszen munka alig van. Leginkább az idegenforgalomból élnek. A hegymászók innen indulva ostromolják a Föld legmagasabb csúcsait. De térjünk vissza Rabihoz.

Levelében maoista lázadókról ír, akiket eleinte segített, de aztán szembe fordult velük. Elfogták és a dzsungelben fél évig őrizetben tartották. Megszökött, és öccse segítségével szerzett útlevelet és vízumot Dubajba. Évekig ott élt és dolgozott. Majd eljött hazánkba, ahonnan tovább ment Norvégiába, ahol elveszítette az útlevelét a dubaji és a magyar vízummal együtt. A norvégek ezek után küldték vissza Magyarországra. Itt a nyírbátori táborba került, majd a debreceni menekülttáborba.

Február végén Rabi a magyar hatóságoktól azt határozatot kapta, hogy térjen vissza Nepálba. A férfi azonban fél visszamenni. Ez ellen a határozat ellen fellebbezett a debreceni bíróságon. Jelenleg itt áll az ügye.

A Világszám megpróbált tájékozódni az ügyben. Egy Nepál-szakértő azt írta nekünk, hogy tényleg elég nyomorúságos az élet az ázsiai országban, de a maoisták nincsenek hatalmon, bár lázadó csoportok lehetnek. Azt is írja, hogy nem hiába küldték vissza Norvégiából. Ott akkor cselekszenek így, ha már korábban Magyarországon ujjlenyomatot vettek tőle más néven. Azaz eleve hamis útlevéllel jött be. De hogyan jöjjön be egy menekült? Ha kapna eredeti útlevelet, nem lenne menekült.

Az ügyben nyilván még tájékozódni kell, de annyit azért jegyezzük meg: többek elmondása szerint a Magyarországra menekültekkel túlzottan és indokolatlanul keményen bánnak a magyar hatóságok. Aminek nincs értelme, egyrészt a menekült nem bűnöző, másrészt úgysem marad a legtöbb Magyarországon, harmadszor lehetnénk empatikusabbak, mert a nyugati hatóságok is azok voltak a magyar menekültekkel egykoron.