Posadas. Így hívják azokat a szállodákat, ahol néhány órára bérelhetnek szobát a szerelmesek. Vagy akik csak szexelni akarnak. Ezeket az állam működtette régebben, de a kilencvenes évek gazdasági krízise eltűntette őket. Pontosabban a hurrikánok kárvallottjait költöztették beléjük.

A piaci rést persze betöltötték mások. Magánlakásokat adtak bérbe néhány órára a tulajdonosaik szerelmi fészeknek, ottani viszonylatok között csillagászati összegekért. Ami a BBC szerint 5 dollárt jelent három órára, ami egy átlagos kubai fizetés hatoda. Igaz, ebben légkondi, hűtőhasználat is van a kényelmes ágy mellett.

Most a kormány kifejezetten hirdeti az újraindított garniszállókat. Azt ígéri, hogy ezek jóval olcsóbbak lesznek. És nem utolsó sorban véget vetnek annak az áldatlan gyakorlatnak, hogy az alkalmi (vagy nem is annyira alkalmi) párok pénz hiányában a nyílt utcán szeretkeznek Havannában. Pontosabban a parkokban, a strandokon, a híres tengerparti sétányon, a Malecónon.

Egyelőre öt szerelemszálló nyílik a fővárosban. Az állam szerint ez sokat fog segíteni az embereken. Kubában nem túl fényes a lakáshelyzet, gyakori a társbérlet, vagyis az, hogy több család osztozik egyetlen lakáson. Az elvált párok pedig gyakran kénytelenek egy fedél alatt élni, mert nincs hová költözni.

Az első szerelemszállók egyébként a Trabajadores című lap szerint a 19. század végén jöttek létre Havanna központjában és a legtöbb kubainak vannak emlékei róluk. A csókok és ölelések mellett a recepciósról is, aki figyelmeztette őket, amikor leketyegett a szeretkezésre kifizetett idő.