„Ez attól függ hová csöppen az ember, hiszen ha például Ulánbátorba megy, akkor igazi egyveleget lát. A modern üvegpalotáktól kezdve a régi szocreál épületeken át, a jurta városokig, mindent megtalál.” – mesélte Obrusánszky Borbála, majd hozzátette, hogy a fővárost elhagyva persze találkozhatunk füves, pusztás területekkel.

Mindemellett néhány bánya is feltűnik, hiszen ez lett az egyik vezető üzleti tevékenység Mongóliában. A feltárások 1990-ben kezdődtek meg, addig a mongolok ügyesen elhallgatták készleteiket, nehogy kiaknázzák más országok ezeket a kincseket. Ezért sem nagyon hallhattunk még erről. Az ásványkincsekben gazdag országban olyan anyagok találhatóak, mint az arany, a szén, az olaj, a ritka fémek a vasgyártáshoz és a réz. Ezek egyre kelendőbbek a világpiacon.

Mongólia gazdag és szegény ország egyszerre. Rengeteg drága nyugati márkával találkozhatunk a boltokban és jobb esetben az éttermek sem panaszkodhatnak vendéghiány miatt. Persze vannak, akik nem elég képzettek és nincs munkájuk, de például a pásztorok az állateladásból nagyon jól meg tudnak élni a saját színvonalukhoz mérten.

Majdnem 70 millió állatállománya van az országnak. Találkozhatunk lovakkal, marhákkal, kecskékkel, birkákkal, tevékkel és északon jakokkal.

A jurtákban is megjelentek a modern technikai eszközök. Nem kell meglepődni, ha az asszonyokat már nem kézzel látjuk ruhát mosni, hanem mosógéppel, és akkor sem, ha villanyt kapcsolnak a kis házikóban. Parabola antenna, műholdas telefon és napelemek ugyanúgy fellelhetőek ezeknél a házaknál.

Meglepő, hogy pestis járvány még mindig előfordulhat Mongóliában. Állítólag a mongolok kedvenc csemetéjében, jobban mondva a mormota bundájában megbújó bolhák fertőzik meg az embereket. A jó hír, hogy erre már létezik gyógyszer.

„A Góbiban van a Három Szépség hegye, aminek az a különlegessége, hogy a sziklaszurdokok között nyáron is megmarad a jég, és júliusban akár még jég-víz esés is van.” – mesélt Borbála Mongólia különleges helyszíneiről. A Nádam fesztivált akár mongol olimpiának is nevezhetnénk. Három sportágban mérik össze a tudásukat a versenyzők, íjászatban, birkózásban és lovaglásban. Ennek július közepén lehetünk részesei. Ősszel pedig a kazakh kisebbség tart úgynevezett Sas ünnepet, ahol a madarakkal vadásznak.

A tatár-magyar rokonságot még mindig tartják és jó emlékeket őriznek rólunk. Az persze mindig kérdéses, hogy a tatárjárásról mit tanítanak a diákoknak, de Borbála elmondása szerint nem említik a nagy győzelmek között.

Néhány magyar kötődésű hely is van Mongóliában. Geleta József például az I. Világháborút követően Mongólián át akart hazajutni, de miután ott ragadt, hasznosította mérnöki tudását majd megtervezte az első erőművet és színházat. Sok ezekből már nem látható, de az emléke megmaradt. Ráadásul a 60-es években a magyarok újítottak fel Mongóliában egy biokombinátot. Ennél a térségnél él még az a hagyomány miszerint a szőke hajú és kék színű mongolokról azt tartják, hogy ők a magyarok utódai. Ezt hívják a szonginói embertípusnak és erre rendkívül büszkék.

„Az egyik legkülönlegesebb élményem a legelső utazásomról maradt meg. Egy idős nőnél voltunk. Elég sokat utaztunk ezért azt gondoltam, hogy beheveredem egy jurtába, ahol mindenki szabadon fekszik, alszik. Egyszer csak látom, hogy a sámán nő mutogat felém, majd kérdeztem a többiektől, hogy mit mondott, mire azt felelték, hogy a sámán nő arról beszélt, hogy ismer engem, mert biztos, hogy az előző életemben itt éltem. Azután nem hagytak békén, mindenki velem kezdett el foglalkozni. Lóra kellett ülnöm, majd minden állatot meg kellett nézni. Igazából jó élmény lett volna, ha nem járt volna ennyi kötöttséggel.” – mondta a keletkutató nevetve. Borbála egyébként a legjobban a nyugalmat és a békét szereti ebben az országban.

Néhány tanács a kiutazóknak, hogy ha valaki vegetáriánus ételt rendelne, akkor ne higgye, hogy a zöldséglevesben nincs hús, hiszen a mongolok húst hússal esznek. Az ételeik elég nehezek és nem ritka, hogy valaki rosszul lesz a túl zsíros ételektől, de egyébként sok finom specialitást lehet ott megkóstolni.

A külföldiekkel barátságosak, a turisztika is jól fejlődik és a programok, valamint az ételek is egyre színesebbek kielégítve ezzel az utazók igényeit. Szálláshelyben sincs hiány. A fővárosban igényes hotelekben szállhatunk meg, de a jurtákban is megpihenhetünk, ahol már külön fürdő és konyha is van.