Nem választották meg Vladimír Meciar utódját a Demokratikus Szlovákiáért Néppárt (LS-HZDS) szombati, besztercebányai tisztújító kongresszusán. A küldöttek késő parázs, indulatoktól sem mentes vita után úgy döntöttek, hogy nem oszlatják fel önmagukat, egyelőre nem választják meg a lemondott pártelnök utódját sem, hanem átmenetileg tíztagú ügyvezető tanács irányítja a három éve a pozsonyi parlamentből is kibukott politikai tömörülést, mely a szlovákiai politikai paletta szélére sodródott, támogatottsága a minimumra csökkent. A volt háromszoros kormányfő 1991-ben alapította pártot, miután távozott a rendszerváltó VPN-ből. Azóta megszakítás nélkül volt az elnöke-ez szlovákiai csúcsnak számított. Míg 1992-ben elsöprő fölénnyel 38 százalékos támogatottsággal nyerte a választásokat, legutóbb, tavaly már csak a voksok O,93 század százalékát gyűjtötte be. Meciár azóta teljesen eltünt a nyilvánosság elől, nem vállal nyilvános szereplést, a sajtónak sem nyilatkozik

Vitathatatlan tény, hogy Meciar csaknem két és fél évtizeden át Szlovákia közéletének egyik kulcsszereplője volt. A rendszerváltás előtt Trencsén mellett üzemi jogászként tevékenykedett egy üveggyárban, majd 1989 decemberében belügyminiszter, később pedig három alkalommal szlovák kormányfő lett. 1992 nyarán Václav Klaus cseh miniszterelnökkel közösen döntöttek Csehszlovákia kettéválásáról, amelyre a következő év elején került sor. 1995.március 19-én Párizsban Meciar és Horn Gyula írta alá a magyar-szlovák alapszerződést.

A hétfői szlovák napilapok értékelése szerint végleg lezárult egy korszak az újkori Szlovákia történelmében. Az Új Szó kommetátora ezzel kapcsolatban leszögezi: Nyolc év miniszterelnökség, államalapítás, tevékeny részvétel a kommunista hatalom bukása utáni demokratikus rendszer kialakításában - Mečiar minden szempontból predesztinálva volt arra, hogy mindenki pozitívan emlékezzen rá, hogy pozitív figuraként szerepeljen a történelemkönyvekben. Mégsem. A rendszerváltás utáni Közép-Kelet-Európa első igazi softdiktátorává vált. Gazdaggá tett egy kiválasztott réteget, megnyirbálta a demokratikus rendszert, határozottan az euro-atlanti integráció ellen fordult, sarokba szorította a kisebbségeket, meghurcolta politikai ellenfeleit. Szlovákia miatta maradt ki első körben a NATO-bővítésből, és majdnem lemaradt az Európai Unióról is. Míg külföldön Lukasenkával emlegették egy szinten, addig nemzeti demagógiával hülyített népe szájtátva nyelte 19. századi ideológiáját. A népnek pedig jó ideig tartott a kijózanodás.És ez a kijózanodás volt az egyetlen pozitívum az egész Mečiar-korszakban- zárja írását a pozsony Új Szó kommentátora.